A koreai autógyárak megtáltosodásának egy újabb példája a Kia Sportage, amely három generáció alatt nagyobb utat tett meg, mint Lassie hazáig, hiszen egy dögunalmas, bumfordi dzsipből az egyik legszemrevalóbb szabadidő-autó lett. A Kia nagyon jól mérte fel, hogy ha az európai márkákkal is konkurálni akar, akkor az öreg kontinensről kell formatervezőket elcsábítani, akik nem mellesleg a világ autódivatját is diktálják. A zseniális Peter Schreyert a Volkswagen csoporttól „szerezte meg” a cég még 2006-ban, ez a Sportage formáját elnézegetve jó döntésnek bizonyult. Nem véletlenül esett a német dizájnerre a választás; Schreyer nevéhez olyan autók fűződnek, mint az első generációs Audi TT vagy az újjáélesztett Volkswagen Beetle. Akárcsak az előbb említett két autóra, a Sportage-re is jó ránézni. Vagány, de nem hivalkodó formája van, széles, magas, és viccesen keskeny, már-már lőrésszerű ablakai vannak.

Műanyagból sok „A formája nagyon klassz, főleg szemből nézve, az összkép tekintetében tipikus SUV, a kollégáim nagyon megnézték, amikor először meglátták” – mondta e havi tesztelőnk, Várkonyi Attila, a MyFleet Kft. ügyvezető igazgatója, aki egy pár számmal nagyobb terepjáróból, egy céges Nissan Pathfinderből ült át a Sportage-be néhány nap erejéig. „Az ülések kényelmesek, a hátul ülőknek is elegendő hely jut, viszont a csomagtartó az autó külső méretéhez képest nekem kicsinek tűnt, pedig papíron elvileg 564 liter. A kormány fogása és az azon elhelyezett kezelőszervek kitűnők és jól használhatók, a műszerfalon nekem kicsit sok a műanyag borítás, bár helyenként fellelhető a szivaccsal történt lágyítás is. Tetszett továbbá a hifi, jól és tisztán szólt még nagy hangerőnél is, továbbá a telefonos bluetooth-illesztést is praktikusnak találtam, mivel még manapság sem szériafelszereltség sok autónál” – állapította meg a flottakövetéssel foglalkozó cég vezetője, aki szerint a Sportage keskeny ablakait és az ebből fakadó korlátozott kilátást „azért szokni kell az elején”.

Biztonságos Kedves gesztus a Kia részéről, hogy már a legolcsóbb kivitel esetén is megkapjuk az összes életmentő biztonsági felszerelést, a függönylégzsákoktól kezdve egészen a menetstabilizálóig, ami tesztelőnknek is feltűnt. „Nagyon szimpatikus, hogy tele van légzsákkal az autó, a biztonságra való törekvés igencsak szembetűnő volt még az A és B oszlopok tekintetében is (vaskosak), ám ez ugyanakkor a jobbra előre történő kitekintést a hatalmas méretű jobb oldali visszapillantó tükörrel együtt nagymértékben korlátozza.”
Tesztautónk a kínálat legkisebb, de nem leggyengébb motorját kapta, egy 1,6 literes benzinesblokkot, amelyből 136 lóerőt hoztak ki a koreaiak. Kétségtelen, hogy az autó stílusához és karakteréhez egy nyomatékos dízelmotor jobban passzol, ám ezzel a viszonylag kis benzinmotorral sem volt reménytelen a helyzet. Tesztelőnk szerint csak akkor volt némi gond, amikor „nagyobb dombok tűntek fel, és sietni kellett”.

Csendes motor „Könnyen és kényelmesen vezethető a Sportage, a váltó pontos, a kuplung könnyű, a kormány jól reagál, de az 1,6 literes motor ehhez az autóhoz szerintem kevés. Dimbes-dombos utakon felfelé néha még egyesig is vissza kellett kapcsolni a kanyarokban, hogy ne álljon meg, viszont egyenes úton relatíve jól és dinamikusan vezethető” – emelte ki tesztelőnk. „Hogy valami jót is mondjak a motorról, alapjáraton, például piros lámpánál szinte egyáltalán nem is lehet hallani a hangját, így egyszer majdnem rá is indítóztam, mert azt hittem, hogy leállt, pedig nem. Nekem ez kiváltképp tetszett. A futómű alapvetően jól reagál a nagyobb sebességű kanyarbevételekre, kényelmes a rugózása, például fekvőrendőröknél, illetve az út egyenetlenségeit is jól kezeli, nem ráz ki az autóból” – vélte Várkonyi Attila, akinek utolsó megállapítása különösen helytálló, hiszen ahhoz képest, hogy milyen magas a Sportage, kifejezetten élvezetesen lehet vele kanyarodni, a vártnál jóval kevésbé „lebeg a karosszéria”. „Öszszességében nagyon tetszett a kocsi formája, kényelmes volt, kellemes élmény vezetni. Jó autó a Sportage, de ha vásárolnék egyet, akkor nagyobb motort választanék hozzá.”