Világgazdaság Online

Az arany esetében az elmúlt hét egészét tekintve szinte egy helyben toporgást láthattunk, mégis technikailag egyre izgalmasabb terepre manőverezte be magát a kurzus. Az 1.660 dollárnál húzódó technikai ellenállás továbbra is nehéz diónak bizonyul, és egyelőre feltörhetetlen. A 200-napos mozgóátlag feletti megkapaszkodás viszont az emelkedő trend megerősítésének a jele. A beszűkült sávban ténfergő aranyár a piacokat befolyásoló hírek vonzásában és taszításában vár egy döntő löketre a holtpontról való drasztikus elmozduláshoz.

Miután az eurózóna demokratikus többségét (Franciaország, Ausztria, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Ciprus, Málta, Szlovákia és Szlovénia) egy csapásra elmeszelő Standard & Poor’s megadta az alaphangot az elmúlt hétre, mégis meglepően jó eredménnyel zárult a csütörtöki francia és spanyol kötvény-kibocsátás, és még az euró is enyhén erősödni volt képes. Szintúgy javult a hangulat a részvénypiacokon és a nyersanyagoknál, holott az S&P döntéstől függetlenül is a borongós hírek vannak változatlanul túlsúlyban. Ezek márpedig általában a kockázatkerülés felé terelik a befektetőket. Ilyen környezetben a kötvényeknél emelkedő hozamszintek, a piacokról pedig a tőkekivonás számít a megszokott forgatókönyvnek.

Látva a problémák sokaságát, a megszokottól való eltérés könnyen átmenetinek bizonyulhat. Görögország ugyanis egyre menthetetlenebbül sodródik a már elkendőzhetetlen államcsőd irányába, miután a görög kormány és a magánszektorbeli hitelezők nem tudnak megállapodni a hellén államadósság részleges elengedéséről. Normál körülmények között ijesztő lenne a héten Nagy-Britanniában napvilágot látott friss inflációs adat, ahol a pénzromlás 4,2 százalékos mértéke messze meghaladja a célként kitűzött 2 százalékot, de az előző havi 4,8 százalékhoz illetve a szeptemberben mért 5,2 százalékhoz képest ez most javulásként is értelmezhető. Decemberben az amerikai termelői árindex is 0,1 százalékkal kedvezőbben alakult az előzetesen várttal ellentétben, a mutató egész éves mértéke azonban 4,8 százalékra emelkedett a 2010-ben mért 3,8 százalékhoz képest. Makro-elemzők egyidejűleg arra számítanak, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed hamarosan újabb akár 1 billió dolláros likviditási programot (QE3) is hirdethet, mivel a jelzálogpiaci válság negatív hatásai változatlanul érzékelhetőek. Amennyiben a pénzmennyiség növelésével kapcsolatos spekulációk beteljesülnének, úgy arra az arany, az ezüst, a részvény és a nyersanyag árfolyamok minden kétséget kizáróan gyors emelkedéssel válaszolnának.

A Fed mozgástere az erős dollár következményeként ténylegesen megnövekedett az utóbbi időkben az államadósság monetizálására. A gazdaság élénkítése és a monetáris irányítás pedig elsőrangú politikai témává nőtték ki magukat az idén új elnököt választó Egyesült Államokban, ahol jelenleg a republikánus elnökjelöltek kampánya zajlik. Az egyik legesélyesebb jelölt Newt Gingrich korábbi kongresszusi elnök, aki kampányában újabban az aranystandard híveként mutatkozik be a közvéleménynek, és legutóbb már egy „Arany Bizottság” felállítását szorgalmazta annak a kérdésnek a kivizsgálására, hogy miként lehetne a dollárt az aranyhoz rögzítve ismét keménnyé tenni a nemzeti valutát. S még ha ez nem is jelent máris döntő szemléletváltást az utóbbi évtizedek monetáris berendezkedésében, az üzenet egyértelmű: a sárga nemesfém jó úton halad ahhoz, hogy egyre megbecsültebb szerepet töltsön be egy új pénzügyi világrendben.