Világgazdaság Online

Jövő héten, augusztus első hetén lesz három éve, hogy a Northern Rockkal kapcsolatos aggodalmakkal kezdetét vette a nemzetközi pénzügyi válság. A Financial Times elemzője ez alkalomból tekinti át, hogyan változott a szabályozás az eltelt időben, leszögezve, hogy a bankok olcsón megúszták a történteket.

A Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS), közismertebb nevén a bázeli bizottság ezen a héten állt elő a pénzügyi rendszer reformjának tervezetével, amely elvileg globális szinten alakítaná át a banki felügyeletet. A szervezet felhígította a korábbi szabályozást és nyolc évet adott a pénzintézeteknek ahhoz, hogy életbe léptessék azt. A francia és német bankok nyomására olyan fogalmakat is beleszámítanak a cégek alaptőkéjébe, mint „halasztott adózási eszközök” vagy „jelzálog szolgáltatási jogok”. Gapper szerint ezek a tételek nem csak, hogy nem érhetőek, de aligha szolgálják majd a bankok védelmét a következő válság kitörésekor, márpedig az újabb válság elkerületetlen.

Minderre azután került sor, hogy az európai banki stressz teszten 91 pénzintézet közül mindössze 7 bukott meg, mivel a vizsgálat túl enyhe követelményeket szabott meg az alaptőke tekintetében. A pénzügyi világ megrendszabályozására alakított amerikai-európai szövetség a jelen állapot szerint csak remény.

Igaz, hogy a pénzvilágot többször és több módon megbüntették: a Citigroup 75 millió dollárt fizetett a tőzsdefelügyeletnek, mert nem adott kellő mennyiségű információt 2008-ban a másodlagos jelzálog befektetésekről. A Goldman Sachs pedig 550 millió dollárt fizet azért, hogy ejtsék a másodlagos eszközökkel kapcsolatos manőverei miatt emelt vádat. És bár ma már egy koktél partin nem hangzik olyan jól, ha valaki a Cityben, vagy a Wall Streeten dolgozik, a Financial Times kolumnistája szerint a nemzetközi érdekellentétek eredményeképpen valójában könnyen megúszták a bankok a válságot.

A 2008-as krízis legfontosabb problémáját, nevezetesen, hogy a bankok túl nagyok és túl bonyolult hálózatot alkotnak ahhoz, hogy veszni hagyják őket, még mindig nem oldották meg. Ráadásul a bankok játszi könnyedséggel söpörték félre a legegyszerűbb megoldást: a szervezetek szétvágását kereskedelmi-, és befektetési banki üzletágakra. Ezzel ugyanis elkerülhető lett volna, hogy a cégek a lakossági betétekből finanszírozzák a kockázatos üzleteket. A kérdés az, hogy strukturális reformok híján nemzetközi közösség egy-egy korlátozással képes lesz-e megakadályozni, hogy a bankok tovább növekedjenek. A választ később kapjuk meg, de a bázeli javaslat nem jó jel.