Világgazdaság Online

„Kormányok és miniszterek jönnek-mennek, de a Világgazdaság egészségügyi konferenciája van.” – kezdte előadását Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke. Az egészségügy nem pénztemető, hanem értékteremtő ágazat – folytatta. Olyan tudás letéteményese, amely pótolhatatlan értéket, az emberi erőforrást védi, konzerválja, állítja helyre. Humántőkét, amely nélkül nincs GDP, nincs hozam, nyereség, egyáltalán semmi sincsen, ami emberi – tette hozzá.
Üdvözölte, hogy az ágazat államtitkára az azonnali intézkedések között sorolta föl a kötelező kamarai tagság helyreállítását a hivatásrendi kamarákban. Így az orvosi, gyógyszerészi és a szakdolgozói kamarákban is.
A hivatásokat jellemző tulajdonságok közül kiemelkedő jelentőségű a másik ember szolgálata, az autonóm, önszabályozó jelleg, a bizalom, a beteggel „szövetségben” végzett tevékenység. Az egészségügy közszolgálat, melynek feltétele a szakértelem, az elkötelezettség és az etikán alapuló minőség.
A hivatásgyakorlás feltétele a felkészültség. Ennek összefogója és szervezője a kamara, amelynek a közhatalmi rendszer érdemben működő részévé kell válnia. Jó működése az össztársadalmi hatékonyság feltétele, valamint a minőség garanciája.
Hatékony demokrácia nincs szubszidiaritás nélkül, mert ott kell a döntéseket meghozni, ahol értenek hozzá és a feladatokat végzik – vélte a szakértő. Éger visszaállítaná a teljes körű, kötelező kamarai tagságot, és teljes körű, független etikai rendszert működtetne a kamarák által, valamennyi hivatásgyakorlót érintően.
Fontosnak tartotta még a működési nyilvántartás rendszerének a köztestületekhez történő visszahelyezését, valamint az egyetértési jogok helyreállítását. Éger István szeretné elérni, hogy az egészségügyet érintő jogszabály köztestületi vélemény nélkül ne hatályosulhasson.
Ma a társadalom romokban hever, a káosz intézményesült, mely jelentősen kihatott az emberek életminőségére is. A hivatásrendi magatartás egyre kevésbé jellemző, a szakembereknek nemcsak az államban, hanem magukban is keresniük kell a bajok forrását és a megújulás lehetőségét.
A három egészségügyi kamara – Magyar Orvosi Kamara, Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara, Magyar Gyógyszerész Kamara – tavasszal közös állásfoglalást fogadott el az orvosok kötelező kamarai tagságának visszaállításáról, amit eljuttattak az akkor még ellenzékben lévő Fidesz elnökének és szakpolitikusainak. Úgy tűnik, kérésükre hamar pozitív választ kaptak.
Egyébként a kötelező tagság eltörlése ellenére 31 ezer doktor (az orvosok 75 százaléka) maradt tagja a MOK-nak. A gyógyszerészek 60-70 százaléka maradt kamarai tag, számuk ingadozik, e szakterületen ugyanis más egyesületek, szervezetek is működnek. A 2004-ben alakult szakdolgozói kamara másfél évig „élvezhette” a kötelező tagságot, mára a dolgozók 66 százalékát, 44 ezer tagot számlálnak.
Éger István úgy látja, hogy a kötelező kamarai tagság, a kamarák által ellátott etikai feladat nemcsak az egészségügyben dolgozók, de a lakosság, a betegek számára is fontos. Ha jól élnek a hozzájuk delegált feladatok ellátásával, jelentősen hozzájárulhatnak az ágazatban dolgozók presztízsének visszaállításához.