Világgazdaság Online

A magyar felsőoktatásnak közvetlen gazdasági szerepe van – mondta Tulassay Tivadar, az Egyetemi Klinikák Szövetségének elnöke. Ezt az is igazolja, hogy 400 ezer hallgatót képeznek, 38 ezren dolgoznak a területen, s 210-220 milliárd forint a költségvetési részesedése. Ám ez csupán fele az OECD-országokénak. Az alapkutatások 60 százaléka az egyetemeken zajlik.
Az elnök, aki egyben a Semmelweis Orvostudományi Egyetem rektora, kiemelte az orvosegyetemeket, ahol az oktatás mellett gyógyítás is folyik. Úgy tartja: az új minisztériumi rendszer hasznukra válhat, hiszen a Nemzeti Erőforrás Minisztérium létrehozásával egy ernyő alá került az oktatás és az egészségügy. Korábban két minisztérium felügyelte a munkájukat, ám sokszor csak formális megbeszélések voltak, s nem volt mindig zavartalan a kapcsolat. A kettősség miatt bizonyos esetekben a maradványelv érvényesült.
A rektor arra hívta fel a figyelmet: az egészségügyet rendszerként kell látni, ahol „a bemenet a beteg, a kimenet pedig az egészségessé vált, munkaképes ember”. Ezért is fontos, hogy a gyógyításhoz megfelelő finanszírozási feltételeket teremtsen az új kormány. Ki kell lépni a normatív finanszírozási rendszerből, s kiemelten kell finanszírozni a kiemelkedő munkát, a kimagasló minőséget nyújtó egészségügyi intézményeket. Az egyetemek segíthetnek az új, öt tárcát (egészségügy, oktatás, kultúra, sport, szociálpolitika) felölelő minisztérium terveinek kidolgozásában. Szükség lenne a preventív medicinára, a sportegészségügy fejlesztésére. A népegészségügyet preferáló minisztérium vezetésének segíthet, ha terveit az országot lefedő népegészségügyi térképre alapozza. Ügyelni kell az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő esély megteremtésére, meg kell határozni a minimális ellátási csomagot.
Tulassay Tivadar szerint a készülő egészségügyi akciótervnek átláthatónak, kiszámíthatónak kell lennie, s meg kell fontolni: jó-e a jelenlegi tulajdoni szerkezet. A korábbinál jobban érvényt kell szerezni a progresszív betegellátásnak, s azt a finanszírozásban is el kell ismerni. Úgy tartja: hatékonyabb s a betegek érdekeit is szolgálná, ha meghatároznák a gyógyításban a betegutakat, a jelenlegi betegtévelygés megszüntetése komoly tőkefelszabadítással járna.
Mivel az orvostudományi egyetemekhez számos ponton kapcsolódik a háttéripar, definiálni kellene az együttműködést. Mivel az egyetemi intézmények számos klinikai fázisba került gyógyszervizsgálatban, új orvosi technológiák kipróbálásában vesznek részt, új eljárásrendet kell bevezetni a sok esetben esetleges gyakorlat megszüntetésére. S helyén kell kezelni a magántőke bevonását.
Az elnök szerint az orvosszakmai kollégiumok „kiüresedtek”, azokat az egészségügy vezetőinek tanácsadó testületévé kell alakítani.
A rektor úgy fogalmazott: egészségügyi diplomával „sokkal több pénzt termel” a nemzetgazdaságnak a foglalkoztatott, mint amennyit a képzési ideje alatt felhasznál. Ugyanis jelenleg mindössze 1,2-1,4 millió forintot ad az állam egy hallgató éves tanulmányára, holott például egy német medikus 12 ezer eurót fizet. Több orvostanhallgatót már nem bírnának el az egyetemek, hiszen kötelezően „beépítették” bevételeikre a külföldi képzést, abból fedezik az oktatás költségeit.
A klinikák szövetségének elnöke szerint az igényekkel összhangba kell hozni a képzést és szakképzést. Úgy látja, az egészségügyi intézmények vezetése összetett feladat, ezért válaszolni kellene arra a kérdésre: kiből lehet ma kórházigazgató?