Világgazdaság Online

– Miért éppen Tata?
– Azt gondoltam az ezredfordulón, hogy egy évtizeden belül több nyugat-európai kórházlánc is megjelenik Budapesten. A másik ok, hogy a betegek egy része a sípályákról „landol” itt, az Eszterházy-kastély parkjában. Nem utolsó sorban az Olimpiai Edzőtábor közelsége is fontos, fiatalkoromban sok időt töltöttem ott.

– Hogyan választotta ki az orvosokat?
– Személyes megkeresés alapján mondtak igent a felkérésre. Állíthatom, hogy válogatott a csapat, a szó két értelmében is. Itt dolgozik a kezdetektől többek között például Balogh Péter dr., az olimpiai orvoscsoport veze-tője, a női kézilabda-válogatott orvosa, Erdélyi Gábor dr., a férfi kézilabda-válogatott orvosa. Munkatársam a nemzetközi hírű Berkes István professzor, továbbá a sportsebészet meghatározó szakemberei: dr. Knoll Zsolt, Hehl István, valamint két kiváló tatabányai kolléga. A protézisbeültetéssel foglalkozó csoport tagjai országosan ismertek és elismertek. Tapasztalt aneszteziológusok biztosítják a fájdalmatlan, biztonságos műtéti érzéstelenítést.

– Ortopédia, sportsebészet, traumatológia. Van-e fontossági sorrend?
– Mindhárom szakma foglalkozik végtagsebészettel. Az elmúlt évben 1800 betegfelvétel történt, ez egy ekkora létesítményben rendkívül magas szám. Huszonkét ágyunk van, ezért a beteg és a kórház érdeke egybeesik: a biztonságos ellátás követelményeit betartva a lehető legrövidebbre próbáljuk csökkenteni az ápolási időt. Egyébként öt éve a Belügyminisztérium kórházában a vezetésem alatt működő mozgásszervi sebészet már kicsinek bizonyult. A BM-kórház távlati terve értelmében fejlesztésünk célja az volt, hogy kihelyezett finanszírozott ágyakon – állami beruházás nélkül – javítsuk a belügyi dolgozók ellátásának színvonalát. A szerződés létrejött, de amikor a BM-kórház ellátórendszerét az Állami Egészségügyi Központhoz csatolták, ez megszűnt.

– Létezik önöknél az úgynevezett láthatatlan jövedelem?
– Nem létezik. Úgy épül fel a rendszer, hogy erre ne legyen szükség. Munkatársaink szerződésében meghatározó elem, hogy aki hálapénzt fogad el, azt kizárjuk. Úgy tudom, ez az országban még nem általános gyakorlat, nem az általunk kialakított modell terjedt el. A betegek az emelt szintű szolgáltatásért fizetnek, az összeg előre tudható, és a recepciónál elhelyezett táblán bárki elolvashatja. Döntően ez az összeg biztosítja az orvosok szerződés szerinti jövedelmét. A klinika kialakítása során és a fejlesztéseknél állami pénzeszközöket és direkt pályázati forrásokat nem vettünk igénybe. Bekerült egy olyan szereplő az egészségügyi ellátórendszerbe, amely nem jelent terhet a szűkös büdzsének.

– Sok neves betegük volt már, főleg sportolók, művészek és más területek ismert szereplői...
– Így van, de megértheti, hogy neveket nem sorolhatok. Egy tavaszi kimutatás szerint a londoni olimpiára készülő bő keret tagjain negyvenhárom műtét történt a Kastélypark Klinikán. Nagyon szoros a kötődésem a sporthoz, hiszen két évtizeden át a magyar dzsúdóválogatott orvosa voltam, öt olimpiára kísértem el a csapatot.

– Ezek szerint közvetlen a kapcsolatuk a Magyar Olimpiai Bizottsággal. Ez miben áll?
– Tíz szolgáltató látja el az ötkarikás játékokra készülőket: négy egyetem, két nagy megyei kórház, egy rehabilitációs központ, a Nemzeti Gerincgyógyá-szati Központ, a Sportkórház, valamint a Kastélypark Klinika.
– A társadalombiztosítás finanszírozza a tevékenységüket?
– Egészen pontosan a 92 százalékát. A magánbetegeknél sincs külön árképzés, ugyanazt az öszszeget fizetik, amelyet az OEP megállapít egy-egy műtétért.

– Elégedett a mostani helyzetükkel?
– Nem panaszkodom. Főleg a környéken élők dolgoznak nálunk, motiváltak, jól képzettek és szolgálatkészek. Az épületet már kinőttük, de nem lehetséges a bővítése, ezt tudomásul vesszük. Terjed a hírünk, huszonhat országból kerestek már fel bennünket, nem csak sportolók. A magas színvonalú sebészeten kívül erősségünk a „nem üzemszerű” ápolás. Ehhez kapcsolódik, hogy a feleségem az általános igazgató, így a betegek ellátása körül folyamatosan jelen vannak a figyelmes női gondolatok is.