Világgazdaság Online

A megújuló energiaforrások előnyeit jobban kellene használnia a Nemzeti Energiastratégiának, mely jelen formájában kijelölt fejlesztési irányokat nem veszi figyelembe, elmaradott, konzervatív elvek mentén tervez 2030-ig, áll a Magyar Szélenergia Ipari Társaság (MSZIT) lapunkhoz eljuttatott véleményében. Eszerint a jogszabályban rögzített két évenkénti felülvizsgálatban az energiaszektor fejlődését, a megújulós technológiák adta lehetőségeket sokkal nagyobb mértékben figyelembe kell venni.

A továbbiakban az MSZIT álláspontját ismertetjük:
Miközben az Európai Unió egyre ambiciózusabb széndioxid csökkentési és megújuló energia célokat tűz ki, és mind a fejlett, mind a gyorsan fejlődő országokban a megújuló energiák kapják az egyik legnagyobb szerepet, a 2011-ben elfogadott és jogszabályban rögzített Magyarország Nemzeti Energiastratégiája 2030-ig c. dokumentum (NES), bár akár fél évszázadra meghatározhatja a magyar energiaszektor jövőjét, mégis több évtizedes, elavult elvek mentén épül fel. Itt az ideje, hogy az energiastratégia is összhangba kerüljön a magyar és uniós szinten is meghirdetett zöld ipar és zöld energia fejlesztési elképzelésekkel, megfelelő arányban építsen a megújuló energiákra.

A környezetvédelem, az önállóság, az árstabilitás, a gazdaságfejlesztés kérdéskörei mentén alakul az uniós, és retorika szintjén a magyar energiapolitika is. Az Európai Bizottság beterjesztette a hosszú távú, Útiterv egy versenyképes alacsony széndioxid intenzitású gazdaság 2050-re című, jövőre vonatkozó tervet, amely 2050-re 80-95 százalékban széndioxid kibocsátás mentes energiaszektort céloz meg. A széndioxid kibocsátás csökkentésben kulcsszereplők a megújulók, ezen belül a szélenergia.

.Az Európai Parlament Környezetvédelmi Bizottsága a jelenlegiénél ambiciózusabb, 2020-ig 25 százalékos, 2030-ig 30 százalékos üvegházhatású gáz - kibocsátás csökkentést céloz meg.
.Az Európai Megújuló Energia Tanács (EREC) állásfoglalása szerint a célok eléréséhez az EU-nak 2030-ra új, kötelező érvényű célokat kell kitűznie: az energiafogyasztást legalább 45 százalékban megújuló energiaforrásokkal kell kielégíteni.

Bár a magyar energiastratégiát elfogadták, abban továbbra is szerepelnek a társadalmi egyeztetés során már jelzett hibák, melyek a döntéshozókat is félrevezetik. A NES 2030-at ezért összhangba kell hozni a kormány által meghirdetett zöld energia és zöld ipar fejlesztési célokkal, mind a kirajzolódó nemzetközi szabályozási trendekkel. Különben az ország számára meglévő lehetőségeket elszalasztjuk.

Egy bölcs és stratégiai energiapolitika minden technológia és lehetőség pozitívumait igyekszik használni, így egy kiegyensúlyozott energiatermelő mixet hoz létre, ami minimalizálja a társadalmi költséget és kockázatot, és maximalizálja a hasznokat. A NES több technológia magas részarányát, egyszerűen ténynek, nem pedig a társadalmi hasznok maximalizálása érdekében racionálisan, legkisebb költség mellett megoldandó feladatként határozza meg. Így például a NES teljességgel figyelmen kívül hagyja a megújuló energiaforrások, és ezen belül a szélenergia import nyersanyag árváltozástól való függetlenségét, így a hazai, megújuló energiaforrás alapú villamos energiatermelés forint milliárdokban mérhető árstabilizáló hatását.

Meg kell vizsgálni nagyobb megújuló energia részarány megcélzásának a lehetőségét. 2030-ra legalább 30 százalékos, 2050-re 50 százalékos részarányt kell kitűzni. Ahhoz, hogy a megújulók technikai sajátosságai mellett azok környezeti és gazdasági előnyei érzékelhetőek legyenek, az egyes megújulós technológiáknak el kell érniük egy kritikus mennyiséget. A stratégia lényegében egyik megújuló energiahordozót sem engedi ezen kritikus határ fölé növekedni.

A vizsgált forgatókönyvek megújulós villamos energia részarány szempontjából 2030-ra 15-20 százalékos illetve 2050-ig mindössze 20-35 százalékos változatokkal számolnak. Csökkenteni kell a fosszilis és ezen belül a földgáz alapú energiatermelés szerepét. A vizsgált forgatókönyvek kész tényként és nem kezelendő feladatként tekintenek az import földgázfüggésre, hiszen a jelenlegi közel 30 százalékos földgáz részarányt minden forgatókönyv esetén 37-52 százalékra engedi felmenni. Az ingadozó és növekvő árú, teljes mértékben külföldről behozott földgáz szerepét csökkenteni kell. Az atomenergia szerepét reális szinten kell meghatározni, nem minden ésszerű határon túl növelni. A stratégia megalapozásánál alacsonyabb nukleáris részarányt tartalmazó forgatókönyvet is kell vizsgálni.

A stratégia majdnem minden forgatókönyve az egyetlen atomerőmű kapacitásainak növelésével számol, tényként kezeli a kapacitásbővítést, axiómaként fogadja el a nukleáris energia részarányát, amivel a már most is hatalmas biztonsági kockázatot jelentő 37 százalékos arányt 50 százalékra engedi növelni. Meg kell vizsgálni a nukleáris kapacitások egy részének megújuló energiával való kiváltásának lehetőségét. Ahogyan ezt Németország és Svájc is megteszi. Magyarországon 500 megawatt kapacitás nukleáris blokk helyett akár szélenergiával is olcsóbban, hamarabb, kockázatos állami támogatás nélkül, biztonságosabban megépíthető.

Az egyes technológiák költségeinek, és költségváltozásaink következetes figyelembevétele szükséges. A NES nem vezeti végig az egyes technológiák jövőbeli termelési költségeinek árváltozásait. Említi például, hogy a napenergiának a tervezési időszak második felében lehet nagyobb szerepe, mert addigra csökkennek megfelelő mértékben a technológia árak, ugyanakkor az atomenergia esetén a jelenleg megjelenített termelési költségeket veszi alapul, holott új kapacitások építése esetén 30-40 éves időtávon is, a megtérülési idő alatt akár 23-26 forint/kilowattóra, tehát a mainak akár négyszerese is lehet a termelési költség. Ezt a költséget egyértelműen a fogyasztók fizetnék meg.

Összehasonlításként: a korábban említett példa alapján, ha 500 megawattnyi atomenergia blokkot szélenergiával váltanánk ki, akkor mire az atomerőművi blokkok megépülnek, a szélenergetikai befektetések már meg is térülnek, és a fogyasztói ár akár harmadáért termelnek, ezzel csökkentve a fogyasztói terheket.

A decentralizált termelést, a megújuló energiaforrások befogadását, az intelligens kereslet oldali befolyásolást integrálni tudó rendszerfejlesztéseket szorgalmazni kell. A decentralizált termelés és a megújuló energiaforrások előnyeinek maximális kihasználásához a nagy, rugalmatlan erőműveket előnyben részesítő villamos energia rendszeren és rendszerirányításon a 21. századi kihívásoknak megfelelő fejlesztéseket kell végezni. A NES a megújuló technológiák sajátosságait megváltoztathatatlan problémának kezeli, ahelyett hogy ezeket kezelni képes fejlesztési irányokat jelölne ki. Az energiastratégiában a rendszer rugalmasságának növelését hangsúlyosabbá, és gondosabban kidolgozottá kell tenni.

A szélenergiának lényegesen nagyobb szerepet kell kapnia a jövőbeli energiamixben. A stratégia jelenleg 2020-ig mindössze a 2008-ra meghatározott (körülbelül 750 megawatt) szélkapacitással számol, tehát lényegében nem engedi a szélenergia szerepét a jelenleginél nagyobbra növekedni. A hazai energiaforrások (így a szél is) kihasználatlanul hagyása nem csak egy erőforrás elpazarlása, de annak pozitív környezeti és gazdasági hatásainak korlátozása is. A szélenergiának lényegesen nagyobb részarányt kell képviselnie.

A NES a pillérek részből érthetetlen okból lényegében kihagyja a szélenergiát, amikor felsorolja a „nem megfelelő módon kihasznált” megújuló energia technológiákat. Ez egy hosszú távú energiapolitika esetén megengedhetetlenül torz hozzáállás, hiszen 2011-ben, a jelenlegi szabályozási viszonyok között is közel 2000 megawatt szélenergia kapacitás épülhetne meg néhány éven belül, beruházás-támogatás nélkül, amennyiben a szabályozók ezt hagynák. Ehhez képest mindössze 330 megawatt üzemel. Tehát legfeljebb még mostani körülmények között is a lehetőségek alig hatodát használjuk ki. Foglalkoztatáspolitikai szempontok megalapozás nélkül, axiómaként, szelektíven használva szerepelnek bizonyos irányok kijelölésekor. A munkaerő-piaci hatások vizsgálatát végig kell vezetni a teljes dokumentumon.

A NES az érvelésben több helyen a foglalkoztatáspolitikai szempontok mentén javasol döntéseket (pl. megújulók esetén a biomassza előterébe tolása), ezt azonban nem vezeti végig, így az elemzés nem kiegyensúlyozott. A hatáselemzés, a gazdasági hatáselemzés kizárólag a piaci -árfolyamatokat veszi figyelembe, a megalapozásban nem kerül elemzésre a munkaerő-piaci hatás sem a CCS, sem az atomenergia, sem a földgázhasználat esetén. Szükséges lenne az összes technológia esetén végigvezetni a foglalkoztatáspolitikai szempontot. Elfogadható, sőt támogatandó az a megközelítés, amely a technológiák különböző jellemzői alapján, a végső cél-mixben az össztársadalmi haszon optimalizálás érdekében dönt egyes technológiák bizonyos előnyeinek a nagyobb súllyal történő figyelembevétele mellett.

Ehhez azonban minden elemzési szempontot végig kell vezetni, (pl. importfüggőségre hatás, árvolatilitás, havária esélye, infrastrukturális fejlesztési igény, munkaerő-piaci hatás, stb.) szükséges pontosan tudni és számszerűsíteni az egyes szempontok szerinti hatást és lehetőségeket. Pontosan meg kell indokolni, hogy miért kerül figyelembevételre az egyik illetve másik technológiánál (pl. megújulóknál szempont, negatív előjellel, az energiahatékonyságnál előny), ugyanakkor kerüli el az elemzést más technológiák esetén (pl. atomenergia, földgáz).
Hazai ipar erősítésének, mint energiastratégiai célnak, kiegyensúlyozottan, és megalapozottan kell szerepelnie.

A NES nem foglalkozik a hazai ipar erősítésének meghatározásával. Megalapozás és definíció nélkül, állítás szinten kezeli, hogy bizonyos technológiák használata jelentősen, bizonyos technológiák pedig kevésbé erősítik a hazai gazdaságot. Ez alapján a fejlesztési irányok kijelölése erősen kontraproduktív lehet. Például a NES axiómaként kezeli, hogy az energiahatékonysági beruházásokhoz kapcsolódó építőipari tevékenységek a hazai vállalkozásoknak jók. Nem vizsgálja és elemzi az arányokat. Fontos lenne megvizsgálni az építőipari vállalkozások tulajdonosi szerkezetét, a felhasznált anyagok hazai előállítási arányát.

Ugyanígy bizonyos energiatermelési technológiák megítélését is kiegyensúlyozottabb alapra kell helyezni. Például a biogáz-termelő technológiák nagy része német, osztrák; a több ezermilliárdos atomenergia technológia pedig orosz illetve francia.
Az értékesíthető széndioxid kvótákat, alacsony karbonintenzitású energiatermelő technológiákkal, rövidebb időtávon is figyelembe kell venni. Szintén nincsen végigvezetve az értékesíthető széndioxid kvóták kérdésköre. A NES az atomerőművi bővítés melletti érvként jelöli meg a rendkívül távoli, 2032-37-es időszakban az atomerőmű minimális fajlagos széndioxid kibocsátási hatását. Ugyanakkor nem vizsgálja meg a jóval hamarabb, egyéb technológiával megvalósuló széndioxidkibocsátás-csökkentés előbb jelentkező pozitív hatásait.

A PWC nemzetközi tanácsadó cég által a magyar viszonyokra készített elemzés alapján például minden 100 megawatt beépített szélenergia kapacitás 61 millió köbméternyi, 4,3 milliárd forint értékű földgázt válthatna ki, 126 000 tonna, 0,54 milliárd forintnyi értékesíthető széndioxid kvótát termelve. Ezek hasznok rögtön megépítés után, már 2012-13-tól, nem csak 20 év múlva jelentkeznének.