Világgazdaság Online

Az egyszerűsítést mint kitűzött célt a hazai döntéshozók is megfogalmazták, azonban az általános tendencia továbbra is az adónemek számának növekedése volt. Pedig a kisadók számának növelése nem mondható hatékonynak, ha az egyes adónemek beszedésére és adminisztrációjára fordított költségek a bevételeket meghaladják. Eklatáns példaként elegendő az úgynevezett „cselédadót”, „ebadót” vagy éppen a „chipsadót” említeni, de további példákat is lehetne sorolni.

Az adóhatóság adminisztrációs terheinek csökkentésére már 2006-ban is adott ajánlásokat az Nemzetközi Valutaalap, javasolva a kisebb adók, valamint az adminisztrációhoz kapcsolódó feladatok számának csökkentését az adóhatóság oldalán. Ezenkívül hatékonyságjavulást eredményezne az adminisztrációs feladatok – például a helyi adók beszedési és bevallási – rendszerének centralizálása. Teendő temérdek lenne az adózási adminisztráció egyszerűsítését tekintve, azonban a költségvetés bevételi számainak biztosítása a jelenlegi belső és külső gazdasági tényezőket figyelembe véve sok mindent felülír, nemcsak Magyarországon, de az Európai Unió vagy a világ több országában is.

Ma Magyarországon a vállalkozások adminisztrációs terhe az EU-átlag háromszorosára rúg – igaz, ebbe a lesújtó átlagba az adózási ügyintézés terhein kívül a vállalkozásokra háruló egyéb adminisztráció is beleértendő. A 2012. évi adócsomag pedig a vállalkozásokra rótt bürokratikus terhek tekintetében nem tartalmaz lényegi egyszerűsítést, sőt bizonyos adónemek esetében az adminisztráció növekedését fogja eredményezni. Elegendő a bérkompenzáció egyszerűnek nem mondható rendszerére gondolni, amely a munkáltatóra és várhatóan a munkavállalóra is plusz adminisztrációs kötelezettségeket ró majd. Emiatt a jövő évtől a munkaügyi ellenőrzések arra is irányulnak, hogy a munkáltató a 300 ezer forint alatti bérek esetében a munkavállalók legalább kétharmada esetében élt-e a bérkompenzációval, tehát eleget tesz-e majd a várható kormányrendeletben rögzített feltételeknek.

Amennyiben ezt elmulasztotta megtenni, a vállalkozás két évig nem indulhat közbeszerzési eljáráson, sőt várhatóan az uniós pályázati támogatásokat is elveszíti. A tényleges egykulcsos adórendszer irányába tett lépések között eltörölték az adójóváírás rendszerét, ami – eltekintve a negatív társadalompolitikai hatásoktól – ténylegesen az egyszerűsítés irányába hatott. Azonban az embernek erős déja vu érzése támad, ha a bérkompenzációra és a korábbi adójóváírás rendszerére gondol. Még inkább erősíti ezt az érzetet, hogy a bérkompenzáció rendszere várhatóan nem csupán a 2012. évet érintő sajátosság, de 2013-ban is tovább fog élni, hacsak az „egytöbbkulcsos” rendszer meg nem bukik a költségvetés bevételi kényszerének oltárán.

Az igencsak testesre sikerült adójogszabály-változások más meglepetéseket is tartogatnak a következő két évre. Igazi nóvumként szolgálhat, hogy 2013-tól a vállalkozásoknak teljes áfaanalitikájukat be kell nyújtaniuk az adóhatóság részére esedékes áfa-bevallásukhoz csatolva. Az öszszes értékesítésről és beszerzésről benyújtott részletes információszolgáltatás kétségtelenül növelheti a jövőben az adóhatósági ellenőrzési hatékonyságát és az adócsalások felderítésének a számát, de nem vitatható, hogy ez sem az adózási adminisztráció egyszerűsítésének irányába hat.

A napokban előterjesztett, az adórendszerről szóló sarkalatos törvény – amely az új alaptörvényben megfogalmazott általánosközteher-viselési alapelveket egészíti ki – adózásra vonatkozó alapelveit tekintve biztató tartalmú. Új adónem bevezetésekor 180 napos felkészülési időt hagyna a vállalkozásoknak, míg a már létező adónemet érintő változás esetében ugyanez a határidő 60 napot tenne ki. Amennyiben itt megállnánk, akkor valóban a kiszámíthatóság irányába tett jelentős lépésről lenne szó. Azonban ezek a szabályok is felülírhatók, amennyiben uniós pénzügyi kötelezettséget kell teljesítenie az országnak, vagy ha a gazdasági helyzet ezt indokolja. A jelenlegi kül- és belgazdasági viszonyok pedig – ez könnyen belátható – e határidőket is bármikor felülírhatják. Tekintettel arra, hogy ezeket a helyzeteket a jogszabálytervezet nem definiálja, az előírások be nem tartásához pedig nem kötődik jelenleg szankció, a játéktér igen nagy.

Újabb adónemek bevezetése esetén mérlegelni kellene a költség-haszon elvet, amely alapján az alacsony bevételi számokat generáló adónemeket nem lehetne bevezetni. Ez is kedvező irányba tett elmozdulás lehet abból a szempontból, hogy újabb, felesleges kisadókat nem lehet bevezetni. A törvényalkotó próbálkozik az „egytöbbkulcsos” adó konzerválásával is, azonban résnyire nyitva marad az ajtó, hiszen a jelenlegi adóalap-kiegészítés (félszuperbruttó) mint lehetőség a jövőben is fennáll egy többkulcsos rendszer fenntartására, amennyiben a kétharmados többség nem áll rendelkezésre a jogszabály-módosításhoz.

Az adórendszer stabilitása és kiszámíthatósága kiemelt nemzetgazdasági érdek, amely azonban csak részben járul hozzá egy ország befektetőbarát minősítéséhez. Ezentúl a kiszámítható és transzparens fiskális és monetáris politika szintén elengedhetetlen, hiszen stabil fundamentumok nélkül nem lehet és nem is érdemes lépésről lépésre építkezni. Vérzivataros időket élünk. Az adóadminisztrációs egyszerűsítések igénye továbbra is megfogalmazódik a vállalkozói szféra részéről, azonban ezek az igények háttérbe szorulnak, hiszen a gazdaság szereplői minden szinten komoly küzdelmet folytatnak a piacaikért és további egzisztenciájukért. Ez azonban nem háború és nem is szabadságharc. Egyszerűen küzdelem a boldogulásért.