Világgazdaság Online

A fuvarozók megelőlegezett bizalmát eddigi életútjának tudja be, és hogy mindig a mérsékelt középutat támogatta, de szerinte ebben másfél évtizedes kamarai vezetői „ajánlólevele” is közrejátszott. Nem foglalkozik az esetleges puccsról szóló hírekkel, mondván, négyévente van választás az MKFE-ben, és vélhetően a tagság többsége úgy gondolta, váltani kell.
A patrióta gazdaságpolitika híveként elsődleges feladatnak a magyar mikro- és kisvállalkozók helyzetbe hozását tartja. Ezt szerinte a fuvarozóknál még a gazdasági növekedés beindulása előtt meg kell tenni. Bízik abban, hogy a hasonló elvet valló kormány megkönnyíti az érdekérvényesítést, és a korábban zárt ajtók is megnyílnak. Céljai közt szerepel a szakma jó hírének visszaszerzése is.

Pályaválasztását a matematikában és fizikában szerzett jeles osztályzat határozta meg. A műszaki tanulmányok közül a mobilitási lehetőség miatt döntött a közlekedési üzemszervezés mellett. A Volán Tefu ösztöndíjasaként adva volt az indulás, és a termelésirányítástól a vállalatvezetésig végigjárta a ranglétrát. A vállalatcsoportnál közel negyedszázadot dolgozott. Pályája legnagyobb sikerének a Volánbusz Rt. vezérigazgatói posztján elérteket tartja.

A társaság mind a négy évben nyereséges volt, három autóbusz-pályaudvart adott át, 222 új autóbuszt állított hadba, és nem vásárolt egyetlen használtat sem, sőt telephelyet sem adott el. Ezért is kudarcként értékeli, ami ezt követően az elmúlt nyolc esztendőben a busztársaságnál történt: „A külső magánérdekek mindig legyőzték az állami tulajdonnal való gondos gazdálkodás elveit.”
Szerencséjére 2002-ben történt leváltásakor volt hová visszavonulnia. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamaránál betöltött alelnöki tisztség módot adott arra, hogy a gazdasági élet aktív szereplője maradhasson. A több lábon állás jegyében pedig ügyvéd feleségével még 1994-ben alapította meg az ingatlanhasznosítással, jogi, gazdasági és pályázati tanácsadással foglalkozó Goodwill Gazdasági Tanácsadó Kft.-t. Bár 27 éves lánya környezetvédelmi agrármérnök, 19 egyetemista fia pedig orvosnak készül, a szülők bíznak abban, hogy a családi vállalkozást tovább viszik. Hobbijára, a sportra az egykori vízilabdázónak nem jut ideje. Pedig nem ártana – mondja az alkatára utalva. Az olimpiai bizottság tagjaként azonban amikor lehet, segít, és igyekszik szponzorokat szerezni.