Világgazdaság Online

Régi közhely, hogy minden szabály anynyit ér, amennyit betartanak belőle. Az Európai Uniónak több mint egy évtizeddel ezelőtt sikerült megalkotnia egy olyan állatvédelmi szabályozást, amelyet tagállamainak csaknem a fele – tegyük hozzá a leginkább érintettek – mindmáig nem tudtak vagy nem akartak betartani. Az intenzív baromfitartás állatjóléti szempontokat figyelembe vevő átalakításának végső határideje többszöri halasztás után is lejárt az elmúlt év utolsó napjával. A realitásokat látva az Európai Bizottság azonban kötelezettségszegési eljárást volt kénytelen indítani több mint egy tucat tagállammal szemben, mert a kívánt fejlesztéseket nem hajtották végre.

A kiindulópont az állatvédő szervezetek álláspontja volt. E szerint az intenzív baromfitartásban az állatok szenvednek, mert a ketrecek méreténél fogva a tyúkok túlságosan szűk helyen vannak összezsúfolva. A civilek álláspontjával szemben a termelők azt állították, hatékonyan csak a ketreces tartással lehet előállítani a produktumot. Az EU végül egy kompromisszumos öszvérmegoldásra törekedett. A végeredmény azonban olyan lett, amelyről ma már látható, hogy végül is senkinek sem jó.

A probléma feloldására Brüsszel előállt az úgynevezett feljavított ketreces tartás ötletével. Ennek lényege, hogy a tyúkokat továbbra is intenzív tartásban nevelik, ám csirkénként egy söralátétnyivel nagyobb helyen, mint azelőtt. Az átállás az új ketrecekre persze komoly beruházást kíván, a tagállamonként eltérő problémákkal küzdő, de azért világviszonylatban mégiscsak kicentizett működésre kényszerített európai tenyésztők kétszer is meggondolnak, átszámolnak minden fejlesztést. És ha a végén azt látják, hogy az nem növeli, hanem ellenkezőleg: csökkenti a hatékonyságot, akkor tiltakoznak.

Az EU-ban egyébként több ponton nagyon erősnek bizonyult agrárlobbi itt a szabályozás viszszavonását nem, csak az életbelépés határidejének halasztását tudta elérni. A végső határidő leteltével azonban mindenféle hivatalos halasztás lehetetlennek tűnik. A ketreccserét ugyanakkor olyan tagállamok termelői nem hajtották végre teljes mértékben, mint Franciaország, Spanyolország, a balti államok, Lengyelország és mások mellett persze Magyarország.

A beruházást az elmúlt tizenkét évben halogatott termelők most eldönthetik, hogy rászánnak-e egy komoly összeget a hatékonyságuk csökkentésére, és akkor folytathatják vagy feladják a tevékenységüket, szélnek eresztik az alkalmazottaikat, és kezdenek valami mást az életükkel. Az unió tojáspiacát meg majd ellátják a nagyobb, megmaradt termelők, akiknek volt elegendő tőkéjük, és rendelkezésre állt elegendő támogatásuk ahhoz, hogy végrehajtsák a ketreccserét. És persze készülhetnek az EU-n kívüli országok termelői, akiket ilyen szabályok nem kötnek, és nagy mennyiségben válthatják árujukat euróra.

A gond az, hogy a végén a csirkék sem jártak jól. Legalábbis az állatvédők szerint. Nem tévedésről van szó. Nem egy európai állatvédő szervezet közölte, és állatvédő ismerősöm is kifejtette nekem: az intenzív termelést továbbra is elutasítják, ketreccsere ide vagy oda. Véleményük szerint a rendelkezésre álló hely növekedése érdemben nem javít a csirkék helyzetén, állatjóléti szempontból nem jelent előrelépést. Azt is látják ugyanakkor, hogy a termelők jó része tönkremehet a szabály miatt, ez pedig nekik sem céljuk.

Van tehát egy szabály, amelyet tizenkét év alatt háromszor halasztottak, amikor pedig végül életbe lépett, kiderült, hogy az unió fele nem tartotta be. Ha betartják, a termelők jó része tönkremegy, az állatvédők ugyanakkor nem elégedettek, a csirkék pedig nem boldogok. Ma mindenki a fejét fogja a szabályozás miatt, de talán húsz év múlva már nevetünk az egészen. Keserű kacaj lesz.