Világgazdaság Online

A Költségvetési Tanács idevonatkozó elemzése szerint a nyereségtömeg mintegy 80 százaléka adózna a kedvezőbb kulccsal. Európai statisztikák alapján a vállalkozások átlagosan 10 százalékos árbevétel-arányos eredményt realizálnak, ebből arra lehet következtetni, hogy azonos eredmény és adóalap esetén a csökkentett adókulcsot körülbelül 5 milliárd forintos árbevételig lehet alkalmazni. A fenti két szám azt jelenti, hogy a csökkentett adókulcs viszonylag széles kört érint, és ez mindenképpen pozitív.
Szintén a Költségvetési Tanács számításai alapján mindez 2010-ben mintegy 57 milliárd forint, míg az elkövetkező években évente mintegy 120–130 milliárd forint bevételkieséssel jár, azaz enynyi pénz maradhat a vállalkozásoknál. Ez a hatás egyértelműen pozitív, hiszen csökkenti a Magyarországon magas mértékű állami elvonást és újraelosztást.
Legalább ugyanekkora jelentősége van azonban a csökkentés üzenetértékének és annak, ahogyan mindez Magyarország versenyképességére hathat. Hogy tisztább legyen a kép, érdemes megnézni, hogy mi a helyzet a környező országokban: Csehország, Szlovákia és Lengyelország 19, Románia 16, Ausztria pedig 25 százalékos társasági adómértékkel „száll versenybe” a régióban, míg Németország 30-33, Spanyolország 30, Nagy-Britannia 28, Olaszország 27,5, Portugália pedig 25 százalékos társasági adóteherrel operál. A 10 százalékos kulccsal – Bulgáriához és Ciprushoz hasonlóan - Magyarország messze a legalacsonyabb adómértékű ország lesz tehát az Európai Unióban. Ez mindenképpen üdvözlendő, hiszen egyértelműen azt jelzi – mind a hazai kis- és középvállalkozásoknak, mind a hazánkban jelen lévő külföldi befektetőknek –, hogy a kormány komolyan gondolja az adócsökkentést, és igenis több pénzt kíván hagyni a vállalkozások zsebében.
Ha a már elfogadott intézkedést kombináljuk a miniszterelnök 29 pontjában foglalt bejelentéssel, miszerint 2 év alatt 16 százalékos, egykulcsos, családi alapú személyi jövedelemadót vezetnek be, úgy ezen két intézkedés hatása együttesen még kedvezőbb lehet. Hiszen ez azt jelenti, hogy egy vállalkozó körülbelül 24 százalékos effektív adókulccsal tud majd vállalkozásából pénzt kivenni – az eredményt terhelő 10 százalékos társasági adó és az osztalékot terhelő 16 százalékos személyi jövedelemadó megfizetése után.
Mindenképpen meg kell említeni azonban két további tényezőt, amelyről idáig nem esett szó a kormányzati kommunikációban. Az első a helyi iparűzési adó, amelynek mértéke jellemzően 2 százalék, és sok vállalkozás lényegében az árbevételre fizeti, hiszen csak néhány tétel érvényesíthető levonásként az adóalap megállapítása során. A másik az élő munkát terhelő munkavállalói és munkáltatói járulékok, amelyek a személyi jövedelemadónál súlyosabb terhet rónak a munkáltatókra és munkavállalókra. Mindkét fenti tétel súlyos 100 milliárdokat jelent az önkormányzatoknak és a központi költségvetésnek, ugyanezért jelentős teher a vállalkozásoknak.
A 10 százalékos társasági adó egyértelműen üdvözlendő, ugyanakkor a költségvetés lehetőséghez képest fontos lenne a fenti két tétel ügyében is lépni. Kérdéses, hogy erre 2011-ben lesz-e lehetőség, ám amennyiben nem lesz, akkor is megfontolandó lenne előre meghirdetni ezen adónemeknek a fokozatos csökkentését, hiszen az üzenetértéke ennek is nagyon jelentős lehet. A vállalkozások, munkavállalók szemében a kiszámíthatóságnak rendkívül nagy értéke van – utána már „csak” annyi a feladat, hogy a meghirdetett lépéseket meg is kell tenni. Sajnos az elmúlt évek tapasztalatai ez ügyben igen vegyesek, ezért elképzelhető, hogy egy ilyen bejelentést szkeptikusan fogadna a piac, ám ebben az esetben annak konzekvens véghezvitele még nagyobb fegyvertény lehet.

A szerző a Deloitte adóosztályának vezetője